|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 77 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Hámos László 2006. március 14.Miután az ÚMSZ cikket közölt a BBTE honlapján lévő, az egyetem történetét bemutató dokumentumban levő történelmi csúsztatásokról /az egyetem angol nyelvű történelmi felvezetőjében az erdélyi fejedelmek neve románul jelenik meg, és a felvezetőből nem derül ki, hogy a BBTE-t megelőző egyetemek magyar kezdeményezések voltak/, a HHRF /Hungarian Human Rights Foundation, magyar emberjogi alapítvány/ tiltakozni készül Brüsszelben. Hámos László, a civil szervezet elnöke elmondta, periodikusan hírlevelet küldenek az európai politikusoknak, amelyben tájékoztatnak a magyar kisebbség helyzetéről. Következő hírlevelükben lesz benne a tiltakozás is. „Elképesztő dolgok jelennek meg az egyetem honlapján, az egyetem valótlanságokat állít, amikor egy ilyen dokumentumot a honlapján megjelentet” – állapította meg New Yorkban Hámos László, a szervezet elnöke. Hírlevelükkel figyelmeztetni kívánják az európai politikusokat, hogy Románia még nem teljesítette a magyar felsőoktatással kapcsolatos vállalásait. Csucsuja István, a BBTE történelem tanára, a Történelem-filozófia kar dékán-helyettese elmondta, az egyetem történetének magyar verziója előkészületben van. Az angol verzióban megjelenteket Csucsuja nem kívánta kommentálni. /I. I. Cs.: Európai tiltakozás BBTE-honlapért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./2006. március 21.Március 20-tól működik a határon túl élő magyarok első közös internetes portálja, a www.emagyar.net. Az eMagyar portált a finanszírozók, illetve üzemeltetők képviseletében Kovács Kálmán informatikai miniszter, Hámos László, a HHRF (Magyar Emberi Jogok Alapítványa) elnöke és Komlós Attila, a HTMH elnöke indította el a Budapesten szervezett eMagyar Nap keretében. „Óriási fantáziát látok abban, ami megvalósult – nyilatkozta Hámos László, a HHRF elnöke -, hisz az internet az eszköz, ami határokat lebont, időt irrelevánssá tesz, és olyan újszerű közösségeket tud teremteni, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak.” Az immár egy évtizede a világon bárhol is élő magyarok érdekeinek, jogainak érvényesítéséért kiálló New York-i alapítvány vállalta fel a portál házigazdájának szerepét, garanciaként arra, hogy politikai széljárásoktól függetlenül ez a program működni fog. A Kárpát-medence magyarok lakta régióiban eMagyar pontokat üzemeltetők első szakmai fórumán a hat régióból érkezett mintegy kétszáz, eMagyar Pontot üzemeltető szakember részvételével megrendezett konferencia egyben a portál hivatalos elindítása is volt. Komlós Attila, a HTMH elnöke egy új, digitális nemzedék felnövéséről beszélt, kiemelve, hogy a folyamatnak ez a mai esemény is felgyorsítója. A romániai eMagyar Pont hálózatot Farkas András ismertette. Előadásából kiderült, a közel 130 internetelérési ponttal ez az egyik legnagyobb hálózat. A portál sajátos, új eleme, hogy a Magyarországon kívüli oldalak szerkesztését, tartalommal való feltöltését a határon túli magyar szervezetek végzik. /Farkas Zoltán, Guther M. Ilona: Közös netes portál indult. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak (IHM) köszönhetően 330 helyszínt számláló eMagyar pont hálózat működik a Kárpát-medencében és a tengerentúlon. Az ingyenesen vagy kedvezményes áron internetezési lehetőséget biztosító közösségi helyek a határon túli magyarok világhálóhoz jutását segítik elő. /Összekötötték az eMagyar pontokat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2006. április 5.Olli Rehn bővítési biztos kritikusabban értékelte Bulgária EU-csatlakozási felkészülését mint Romániáét, az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt mondott beszédében. Rehn ugyanakkor az etnikai kisebbségek integrálásának fontosságát hangsúlyozta. Pierre Moscovici, Románia jelentéstevője e témával kapcsolatban megjegyezte: ha minden országot olyan kritériumok szerint kellene megítélni, mint amilyeneket a romániai kisebbségekért lobbizó magyar EP-képviselők javasolnak, Franciaország nem lehetne uniós tagállam. Az EP-képviselők közül csak néhányan követelték a két ország csatlakozásának halasztását. Köztük a zöldek egyik képviselője, Danny Cohn Bendit. A Hámos László vezette Magyar Emberi Jogokért Alapítvány (HHRF) tíz kérdésből álló „csomagot” juttatott el a külügyi bizottság tagjaihoz. Ezek a kérdések öt témakörre, a kisebbségi törvényre, a szubszidiaritásra és a kulturális autonómiára, a választási törvény diszkriminatív rendelkezéseire, a magyar nyelvű felsőfokú oktatásra, illetve a restitúcióra vonatkoztak. Kiegyensúlyozottnak tartja Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő a bővítési biztos Romániáról szóló jelentését. Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság számára biztosítani kell az önálló államilag finanszírozott magyar egyetemet. /Most Bukarestnek kedvezőtlen a román–bolgár tandem? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./ A romániai magyarságot érintő fontos problémákról intéztek kérdéseket Olli Rehn bővítési biztoshoz európai parlamenti képviselők. Schöpflin György /Fidesz/ EP-képviselő elmondta: a bővítési biztos nem tulajdonított nagy jelentőséget a magyar kisebbséget érintő kérdéseknek, egy részükre nem is válaszolt. A bővítési biztos álláspontja szerint Romániában nincsenek lényeges problémák a kisebbségi jogokat illetően. Schöpflin az állami magyar egyetemet illető kérdésére Rehn azt válaszolta, hogy az egyetem előtti magyar oktatás már megoldott. „A lobbit folytatni kell, eredményeket kell elérni április vége előtt, mert utána nagyon nehéz lesz valamit is elérni az európai fórumoknál” – összegezte a Schöpflin. Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es EP-megfigyelő elmondta, hogy a bővítési biztos álláspontja nyomán meg kell változnia az RMDSZ stratégiájának is. A Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) emberjogi szervezet által jelzett problémás kérdések között szerepel a kisebbségi törvény, a szubszidiaritás kérdése, a magyar nyelvű oktatás és a restitúció. Moldován Árpád Zsolt, a HHRF kolozsvári képviselője kiemelte, fontos ezeket az információs anyagokat eljuttatni az európai képviselőknek, hogy tudatosuljon bennük, vannak kisebbségjogi problémák Romániában. A HHRF tervezi, hogy levélírási kampányt indít. Ebben romániai magyarok írnának leveleket a bővítési biztosnak, kérve, hogy lépjen fel a román hatóságoknál. /Isán István Csongor: Írjunk levelet jogainkért. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./2006. december 14.December 13-án a határon túli magyar közösségek támogatását szolgáló költségvetési forrásokról, a támogatást kezelő intézmények sorsáról, a Szülőföld Alapról, valamint a határ menti együttműködés lehetőségéről, a különböző tervezett fejlesztési programokról kaptak tájékoztatást a határon túli magyar közösségek vezetői, akik Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és a magyar kormány több tagjával konzultáltak december 13-án Budapesten. A konzultáción részt vett többek között Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetője, valamint Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének és Juhász Sándor, a Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke, Szlovéniából Kocon József, a Muravidéki Magyar Önkormányzatok Nemzeti Közösségének elnöke, Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány vezetője és Méray Tibor, Franciaország élő magyar író. A magyar kormány tagjai közül részt vett a találkozón Hiller István kulturális és oktatási, Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter, valamint Bajnai Gordon, a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos. Bajnai Gordon, a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos elmondta, hogy „évente körülbelül kettő és félszer annyi pénz jut majd a határ két oldalán élők támogatására, mint eddig. Százmilliárd forint a magyarországi forrás és ezzel körülbelül megegyező nagyságrendű összeg az, ami a szomszédos országoknál is rendelkezésre áll ugyanilyen célra”„. A forrásokat egyebek mellett az egészségügyi, oktatási együttműködésre, a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolat erősítésére, valamint közös árvíz- és környezetvédelemre fordítják. Hangsúlyozta, hogy még egyeztetnek a szomszédos országok vezetőivel, és jövő év elején adhatják be a fejlesztési terveket Brüsszelnek. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: többek között a gazdaságfejlesztési elképzelésekről, a regionális gazdasági együttműködés lehetőségeiről kaptak tájékoztatást. Sikerült megegyezni abban, hogy a Szülőföld Alapon belül erre a célra külön keretet biztosítanak. Szó volt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatásáról is. – A magyar igazolványokat automatikusan meghosszabbítják. Bugár Béla felhívta a figyelmet, hogy az Illyés Közalapítvány eddigi határon túli alkuratóriumainak megszüntetésével a szakemberek kikerülnek a rendszerből. /P. A. M.: Újdonságok a magyar–magyar együttműködésben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ A találkozó után Markó Béla és Bugár Béla közölte: a határon túli közösségek vezetői egyetértenek a kedvezménytörvény olyan módosításával, ami lehetővé teszi a magyar igazolványok meghosszabbítását a kötelező csere helyett. Markó közölte, az RMDSZ a teljes nyitást tartja szükségesnek a magyar munkaerőpiacon. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint a magyar igazolványok ügyében a kormány spórolni akar, nem akarja az igazolványokat újra kinyomtatni és kibocsátani. /Egyetértés Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./2007. március 3.Az erdélyi magyar egység gondolata határozta meg a nyolcadik RMDSZ-kongresszus első vitanapját. Többen szóvá tették a májusban sorra kerülő Európai Parlamenti választások fontosságát, annak veszélyét, hogy a megosztottság miatt az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül maradhat. Erre a magyarországi pártok küldöttjei is reflektáltak. A viták során sokan hangsúlyozták: az RMDSZ az erdélyi magyar közösség számára fontos vállalásokat teljesített. A szövetségi politikát bírálók úgy vélekedtek, hogy az RMDSZ az önfeladás útján haladt, visszaélt a magyarság bizalmával. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az RMDSZ nagy mértékben járult hozzá Románia európai integrációjának sikeréhez, s ezt a résztvevő román politikai pártok képviselői is elismerték. Frunda György szenátor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke köszöntötte azokat a személyiségeket, akik jelenlétükkel a kongresszust megtisztelték, közöttük Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső evangélikus püspököt, Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum elnökét, Domokos Géza volt RMDSZ-elnököt, Gémesi Ferenc budapesti államtitkárt, Bugár Bélát, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Demokratikus Szövetség elnökét, Gheorghe Falca aradi, Petru Filip nagyváradi és Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármestert, Hámos Lászlót, a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány elnökét, Crin Antonescut, a Nemzeti Liberális Párt alelnökét és Ilie Dancat, a Romák Pártjának főtitkárát. A fórumon a Magyar Szocialista Pártot Újhelyi István, a Szabad Demokraták Szövetségét Kovács Kálmán, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot pedig Németh Zsolt képviselte. Király András aradi RMDSZ-elnök az aradi magyarok nevében üdvözölte a küldötteket. A helyi RMDSZ-szervezet azt akarta bizonyítani, a szórvány nem jelent hátrányt, a 14 százaléknyi aradi magyar elegendő ahhoz, hogy komoly közösségszervező munkát végezzenek. Gheorghe Falca aradi polgármester arra összpontosított beszédében, hogy a térségben a magyarok és a románok békében élnek egymás mellett. Traian Basescu államfő üzenetét Frunda György olvasta fel. Az államelnök kifejtette: az RMDSZ teljes súlyával hozzájárult Románia EU-tagságához. Reményét fejezte ki, hogy a magyarság szervezetének eddig tapasztalt bölcsessége és kiegyensúlyozottsága a továbbiakban is példaértékű lesz az egész hazai politikai osztály számára. Gyurcsány Ferenc kormányfő üzenetét Gémesi Ferenc államtitkár tolmácsolta. A miniszterelnök szerint „hosszú út vezetett Nagyváradtól Aradig”, az RMDSZ első kongresszusától a mostaniig, amikor mind Magyarország, mind pedig Románia az unió tagja, s amikor „rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e sikeresen, egységes európai magyarságot teremteni, vagy továbbra is leragadunk múltbeli nemzeti és politikai sérelmeinknél”. Szerinte el kell utasítania „a sehová sem vezető álmodozó, sérelmi politikát”. Gyurcsány Ferenc szerint az RMDSZ új programja az erdélyi magyarság modernizációját, felzárkózását, európai jövőjét szolgálja. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy az erdélyi magyarság sikeres integrációjához „minden támogatást” megadnak. A kormányfő megállapította: „az RMDSZ eddig bölcs vezetőnek bizonyult”, sikeres munkája „magában hordozza az új kihívásokra való válaszadás képességét”. Összefogásra van szükség, mert „akinek nincs más programja, csak a védekezés és bezárkózás programja, annak előbb-utóbb nem lesz mit megvédenie”. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint azok győztek, akik az együttműködés erejében bíztak. Hozzátette: az MDF nem tartja szerencsésnek azt, hogy az erdélyi magyarság belső ügyeibe kívülről szóljanak bele. Leszögezte: az MDF támogatja az erdélyi magyarság önrendelkezését. Crin Antonescu, PNL-alelnök Calin Popescu Tariceanu pártelnök és kormányfő üdvözletének átadását követően elmondta: a romániai magyarság és a románság hosszú utat tett meg 1990 márciusa óta, és mára sikerült magunk mögött hagyni korábbi félelmeinket, bizalmatlanságainkat. A kongresszus hatalmas tapssal nyugtázta Antonescu kijelentését, miszerint a PNL-nek „soha nem volt az RMDSZ-nél korrektebb és biztosabb kormányzati partnere”. Petru Filip nagyváradi polgármester pártelnökének, a demokrata Emil Bocnak az üdvözletét adta át a fórumnak. Közölte: a Demokrata Párt és az RMDSZ átlépett a vitákon, és pragmatikusan a közös érdekek valóra váltásáért dolgozott. Bugár Béla MKP-elnök arra emlékeztetett, hogy pártja és az RMDSZ többször is átvette egymás tapasztalatát. Kasza József, a VMSZ elnöke azt kérte, hogy a magyarság ne feledkezzen meg az EU-n kívül rekedt délvidéki és kárpátaljai magyarságról. Ilie Danca a Romák Pártjának és annak elnökének, Nicolae Paunnak az üdvözletét közvetítette, majd leszögezte, hogy a romák is igyekeznek hozzájárulni a hazai társadalom fejlődéséhez. Üzenetében Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ mindig megbízható partnere volt az Európai Néppártnak. Toró T. Tibor képviselő azt indítványozta, hogy a kongresszus vegye saját hatáskörébe az európai parlamenti választás jelölt állításának kérdését. Kifejtette: nem vezet jóra az, ha olyan stratégiai szövetségesnek üzenünk hadat, mint például a református egyház. Ezért arra kérte a fórumot, hogy vizsgálja felül az RMDSZ európarlamenti jelöltlistáját. Frunda György ülésvezető elnök feleslegesnek ítélte a javaslatot, majd szavazás alá bocsátotta azt. A javaslatot 24 igen szavazattal, 20 tartózkodás mellett elvetette a kongresszus. Beszámolójában Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kós Károly szavait idézve, miszerint „Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”. A szövetségi elnök emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság két alapvető célt tűzött ki maga elé valamikor, az integrációt és az autonómiát. Az előbbi mára megvalósult. Markó kiemelte: amit ezekben az években ki lehetett küzdeni, azt kiküzdöttük. Tájékoztatása szerint az RMDSZ-nek ma több tagja van, mint 2003-ban. Markó rámutatott: a legnehezebb év 2004 volt, kiszabadították az aradi Szabadság-szobrot, a megosztási kísérletek ellenére megnyerték az önkormányzati és parlamenti választásokat. Az alkotmány módosításával sikerült kiterjeszteni az anyanyelvhasználat jogát az önkormányzatok után a helyi intézményekre, az igazságszolgáltatásra, és bizonyos helyzetekben „hivatalossá tették a magyar nyelvet Erdély magyarok által is lakott régióiban”. Markó hangsúlyozta: érdekünk hogy Budapesten konszenzus legyen a határon túli magyarságról. A magyar–magyar kapcsolatokról szólva, az RMDSZ elnöke kifejtette: a népszavazás a kettős állampolgárságról „hosszú időre visszavetett minket”, szerinte ezt azóta sem dolgozta fel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyar közvélemény. Mint fogalmazott, az RMDSZ ebben az időszakban arra törekedett, hogy legalább „az addig kialakult jó megoldások ne essenek áldozatául ennek a magyarországi befelé fordulásnak”. Markó szerint a magyar-magyar kapcsolatok döcögtek, a magyar-román viszony hozott eredményeket, két közös kormányülést sikerült tartani, megnyílt a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet, új határállomás jött létre. A jövőre nézve az RMDSZ vezetője elmondta: „Az egyéni jogok terén áttörtük az ellenállást, elfogadtattuk a fontos elveket. Kollektív jogainkat viszont ezután kell kivívni”. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa ellenállásával bizonyította: mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás. Az elnök kifejezte reményét, hogy az RMDSZ másik fő célkitűzése, az autonómia is előbb-utóbb valóra válik. „A legnagyobb megbecsüléssel és elismeréssel voltam, fejet hajtottam Tőkés László előtt az 1989-es kiállásáért, de azóta az a piedesztál, amelyen ő állt, egyre alacsonyabb lett. Nagy szükség lenne arra, hogy ez a piedesztál megint arra a szintre emelkedjen, mint 1989-ben volt. Ez úgy valósulna meg, ha Tőkés László felül tudna emelkedni egyéni ambícióin, amelyeket feláldozna az erdélyi magyarság történelmi előrehaladása és felemelkedése érdekében. Ez legalább akkora történelmi cselekedet lenne az ő részéről, mint 1989-es kiállása volt” – ezekkel a szavakkal foglalt állást az EP-választások romániai magyar jelöltjei kapcsán kialakult vitára reagálva Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök. Az RMDSZ-nek a helyhatósági és parlamenti választásokon elért eddigi sikereit méltatva Nagy Zsolt távközlési miniszter elmondta: az újabb kihívás az, hogy Románia EU-csatlakozása után sikerüljön felzárkóztatni a romániai magyarságot. Frunda György szenátor Tőkés László önálló EP-jelöltségére utalva elmondta: ki kell hívni a püspököt vitára, mert bízik abban, hogy az RMDSZ EP-jelöltlistáján befutó helyen álló Nagy Zsolt és Winkler Gyula „jobban tudják képviselni az erdélyi magyarságot”. Winkler Gyula az EP-választásokra utalva arról beszélt, hogy „mindenütt ott kell lenni, ahol rólunk döntenek”. Szabó Ödön Bihar megyei ügyvezető elnök olyannak nevezte az RMDSZ ellenzékét, akik sem hitet, sem békét, sem szeretetet nem hirdetnek. Szintén az RMDSZ támogatása mellett érvelt Albert Álmos, Háromszék területi RMDSZ-szervezetének elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Petres Sándor, Hargita megye alelnöke és Takács Csaba országos ügyvezető elnök is. Toró T. Tibor képviselő elmondta: vannak olyan kérdések, amelyeket csak párbeszéddel és konszenzussal lehet megválaszolni. Toró szerint azért lett volna jó fontolóra venni az RMDSZ-jelöltlista felülvizsgálatát, Tőkés Lászlónak a befutó helyre kerülését, mert a romániai magyarságnak minden erejét össze kell fognia. Vekov Károly volt parlamenti képviselő felrótta: a romániai magyarság érdekeinek képviselete, ezen belül például a Bolyai Tudományegyetem, a székelyföldi területi autonómia ügyének felvállalása és képviselete helyett az RMDSZ „az önfeladás politikáját folytatja”, visszaélt a magyarság bizalmával. Éppen ezért komoly reformra van szükség, az első lépés pedig az lenne, ha Tőkés László az RMDSZ EP-listáján befutó helyre kerülne. Vekov szavaira reagálva Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter azt mondta: vannak, akik képesek tenni, és vannak, akik állandóan csak siránkoznak. /Hosszú út vezetett az RMDSZ aradi kongresszusáig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3. / Markó Béla rámutatott: „A közösségi jogérvényesítés eszköze maga az RMDSZ”. A „kudarcpolitikusoknak” nem sikerült a parlamenti képviselettől megfosztania a magyarságot. Markó kemény szavakkal bírálta az általa „kudarcpolitikusnak” nevezett ellenzőket. Az elnök szerint az RMDSZ-nek folytatnia kell az együttműködésen alapuló politikáját, ennek ugyanis ma sincs alternatívája /Mózes Edith: „Az lett a miénk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3. / /Nem kapott szót Németh Zsolt, aki a Fideszt képviselte a kongresszuson, este nyolc utánra időzítették hozzászólását, bár jelezte, addig nem tud Aradon maradni. Délután rögtönzött sajtótájékoztatón az újságírókkal ismertette gondolatait, kiemelte, egységre és párbeszédre van szükség Erdélyben, és ennek helyreállításához támogatást nyújtana a Fidesz. Toró T. Tibor javasolta, hogy az EP választási program vitája előtt szavazzon a testület a listáról. Az ülést vezető Frunda György indoklásra nem adott lehetőséget, Toróba fojtotta a szót, és szavazásra bocsátotta javaslatát. A többség elutasította Toró javaslatát. /Farkas Réka: Folytatni akarják a küzdelmet (RMDSZ-kongresszus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3. /2007. április 26.A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) kisebbségvédelmi képzést szervezett április 19-20-án Budapesten, amelyen tizennégy külhoni magyar fiatal vehetett részt. A képzés helyszíne a Miniszterelnöki Hivatal volt, mivel 1992-től az alapítvány Budapesten is fenntart egy irodát, s akkor ott kaptak helyiséget. Józsa Péter, a budapesti iroda vezetője bemutatta az emberjogi alapítvány történetét. 1976-ban alakult Hámos Lászlónak, az alapítvány jelenlegi elnökének a kezdeményezésére. Nicolae Ceausescu látogatást tett abban az évben az Amerikai Egyesült Államokban. Hámos László és társai tiltakozásuknak adtak hangot. 1989-ben lobbizásuknak köszönhetően az USA megvonta Romániától a legnagyobb vámkedvezményt. Az alapítvány a rendszerváltást követően új missziót is felvállalt. Ingyenes tárhelyeket biztosít a világhálón különböző kisebbségi magyar szervezeteknek, intézményeknek, így kerülhetett fel az internetre a kolozsvári Szabadság napilap már 1995-ben. Másik programja, hogy ösztöndíjat nyújt határon túli magyaroknak, akik kint tanulhatnak Amerikában. Továbbá honlapján (www.hhrf. org) mindig friss hírek találhatók a Kárpát-medencei, illetve a nyugati magyarság életéről. Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő szerint az erdélyi magyarok Janus-arcúak: egyik kezüket a szívükön tartják Tőkés püspökért, de az eszükkel és a másik kezükkel már Markó Bélára szavaznak. A szocialista politikus is elismerte, hogy egy kisebbségnek egyszerre szüksége van radikálisokra és mérsékeltekre, csak tudjanak együtt dolgozni. Törzsök Erika szerint az elmúlt tizenhét év bebizonyította, hogy Magyarország nem tudja megoldani a Kárpát-medencei magyarság kisebbségi gondjait. Eljött az ideje, hogy a magyar állam és a külhoni magyarság közösen határozza meg a célokat, és együttműködve tegyenek sorsuk javítása érdekében. Gál Kinga fideszes EP-képviselő elmondta, hogy kisebbségi kérdésben még mindig nagy az értetlenség az európai politikusok körében. Papp Gy. Attila: Kisebbségvédelem nemzetközi fórumokon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./2007. szeptember 10.Megújult környezetben, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont új épületében tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Újságírók Egyesülete. A Külhoni Magyar Újságírói Egyesületek Konvenciója által megalapított Sándorov Péter-díjat idén a New Yorkban élő Hámos László kapta. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont különdíját Horváth Aranynak ítélték, oda aki 47 éve dolgozik újságíróként hét könyv írója; nívódíjat kapott Szűcs László (írott sajtó) és Ulieru Rostás Emília (a magyar adás vágója). Idén első alkalommal adták át az Oltyán László-emlékdíjat, amelyet a család hozzájárulásával hoztak létre: oknyomozó riportjaiért Szekeres Attilának ítélték. Örökös taggá avatták Gáspár Sándort, a szövetség újraindításáért, és 9 évi elnöklése alatt tett erőfeszítéseiért. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója új díját, a Messzelátó Díjat eredetileg Sándorov Péter kapta volna, aki a döntés után váratlanul elhunyt, ezért róla nevezték el. A díjat Hámos Lászlónak ítéltek oda, a HHRF.org honlapcsalád működtetőjének, aki ingyenes tárhelyet biztosít a magyar sajtónak: 115 egyéni honlapot üzemeltetve. Az Amerikában élő kitüntetett díját Moldován Árpád Zsolt vette át. /B. M. : MÚRE-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./2010. július 24.Közösen dolgozzunk az autonómiáért!HHRF-küldöttség a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács ülésén "Nekünk, nyugati magyaroknak nem az dolgunk, hogy kívülről programokat alkossunk, és a saját elképzeléseink szerint lobbizzunk Washingtonban, Brüsszelben az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokért, olyasmiket követelve számukra, amikre nekik nincs szükségük. Csakis az a hiteles , amit az érdekelt, érintett közösségek megfogalmaznak" – hívta fel a határon túli magyar vezetők figyelmét a folyamatos tájékoztatás fontosságára Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem (Tusványos) keretében július 23- án megtartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nyilvános ülésén. Elmondta, bár saját közössége számára közvetlen módon nem égető kérdés az autonómia, hiszi, hogy a nyugati magyarságnak nagyon is fontos szerepe lehet az autonómia kivívásában. A KMAT-ülést Répás Zsuzsanna, a magyar kormány határon túli kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkára moderálta, nyitó beszédet pedig Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tartott. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke röviden ismertette a KMAT történetét, hangsúlyozva a határon túli magyarság összefogásának fontosságát "a magyar autonómiarendszerek létrehozása érdekében". A tanácskozás ünnepi szónoka Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes volt, aki vázolta Magyarország új nemzetpolitikáját. Ez szerinte három pilléren nyugszik: az anyaországi, a Kárpát-medencei és a nyugati régió magyarsága. A továbbiakban a Kárpát-medencei magyar közösségek vezetői kaptak szót, hogy ismertessék a szép számban összegyűlt közönség és egymás előtt az önrendelkezés felé vezető úton elért eredményeiket és az előttük álló akadályokat. A KMAT-ülés utolsó felszólalójaként Hámos László párhuzamot vont a Washington Postban múlt héten megjelent, az Orbán-kormányt bíráló hazug vezércikk és a 70-es évek közepén Nicolae Ceausescu román diktátorról dicshimnuszokat zengő tudósítások között. "Az ilyen torzítások nem önmaguktól és nem véletlenül születnek meg. Tudatosan előkészített kampány alapján ellenséges erők ferdítik el a tényeket, hogy megfeleljen saját érdekeiknek" – figyelmeztetett a HHRF elnöke, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban, ahol nincs egy folytonos történelmi tudat a közép-európai helyzetről, lehetőség van a képet átfesteni, alakítani, módosítani. Ennek érdekében – hangoztatta Hámos – kellő időben be kell kapcsolni az amerikai magyarokat, példának okáért a HHRF-et, hogy hiteles és pozitív kép alakuljon ki számunkra fontos ügyekről. "Nem akkor vagyunk a leghatékonyabbak nemzetközi porondon, ha melldöngetve mi magunk harsogunk, követelődzünk, erőszakoskodunk. Olyan szövetségeseket kell keresnünk, akik tényleges hatalommal, befolyással rendelkeznek és velük kell kimondatnunk igazunkat" – fogalmazta meg a továbbiakban az alapítvány hitvallását. Szerinte az eredményesség mércéje nem az, hogy mi magyarok mit mondtunk el a világ politikai urainak, hanem az, hogy minderre a külső tárgyaló fél vagy intézmény mit válaszol, miben támogat, netalán felvállalja és cselekszik is a mi ügyünkben. Hámos László éppenséggel a folyamatosan nyújtott tájékoztatónak tudta be azt a tényt, hogy Robert Fico volt szlovák kormányfőnek, dacára annak, hogy négy évig dörömbölt a Fehér Ház ajtaján, nem sikerült elnöki találkozót kicsikarnia. "A közeljövőben komolyabb washingtoni nyomásgyakorlás is várható az új szlovák kormány irányában" – előlegezte meg a HHRF elnöke. A továbbiakban emlékeztetett Tőkés László egy korábbi nyilatkozatára, miszerint az autonómia tulajdonképpen bizonyos kisebbségi jogok együttese, például kulturális autonómia nem képzelhető el a nyelvi jogok teljes körű szavatolása nélkül. 2005-ben az amerikai kongresszus határozatban szorgalmazta az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. "Mi azért lobbiztunk, mert tudtuk, hogy ez erősíti a közösségi önrendelkezés gazdasági alapjait" – folytatta Hámos, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy törekvésünket mindig a szövetségesünk fogalomkészletébe és érdekvilágába helyezzük bele. Így például a fentebb említett restitúciós határozat esetében egy fő mozgatórugó a sok amerikai számára fontos vallásszabadság volt. "A HHRF immár 34 éve arra törekszik, hogy minél világosabban megértse a jogos igényeket, és specifikus eszközeivel ezeket az igényeket a nemzetközi porondon felerősítse. Paneltársaim a megmondói, hogy élő kapcsolatot ápolunk velük, és ha beavatnak törekvéseikbe, továbbra is számíthatnak ránk, hogy közösen dolgozhassunk az autonómia kivívása érdekében" – zárta előadását Hámos László HHRF-elnök. 2011. május 3.Hat külhoni magyar tudós vehette át az Arany János-elismeréseketHat külhoni magyar tudós vehette át hétfõn a Magyar Tudományos Akadémián a külhoni magyar tudósok elismerésére szolgáló Arany János-díjakat és -érmeket. �?t tudós a külsõ tagok fórumán vette át Pálinkás Józseftõl, az MTA elnökétõl az elismeréseket. Az Arany János-életmûdíjat Feszt György, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára az erdélyi magyar tudományos élet, valamint a magyar nyelvû orvos- és gyógyszerészképzés elõmozdításában elért kimagasló érdemeiért, az Akadémia közgyûlésén vehette át. Arany János Kiemelkedõ Tudományos Teljesítmény díjjal ismerték el az erdélyi Bíró Domokost, a fizikai tudományok doktorát, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárát, akinek oktatói, kutatói, eszközfejlesztõi munkásságát világviszonylatban jegyzett tudományos eredmények elérése fémjelzi valamint Sándor Annát (Szlovákia), a Konstantin Filozófus Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének vezetõjét, akinek köszönhetõen tanszéke nagyszerû tudományos, oktatási és emberi közösséggé érett az elmúlt években, meghatározó tényezõ lett a szlovákiai felsõoktatásban. Az Arany János Fiatal Kutatói Díj idei kitüntetettje Pósa Mihály (Szerbia) vegyész, az �?jvidéki Egyetem Orvostudományi Kara Gyógyszerészet-tudományi Tanszékének docense, akit oktatói és kutatói munkájáért tüntettek ki. Az Arany János-érem idei díjazottjai Halász Albert (Szlovénia), a lendvai magyar önkormányzat elnöke, aki tudományos, kutatásszervezõi, írói, valamint média- és közéleti tevékenységével, valamint Hámos László (Amerikai Egyesült Államok), a New York-i székhelyû Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) elnöke, aki az egyetemes magyarságnak tett szolgálatáért érdemelte ki az elismerést. Pálinkás József köszöntõjében a kulturális nemzet összetartozásáról beszélt. A politikai nemzethez való tartozást egykor a határok szabályozták, azok az érzések viszont, amelyek a kulturális nemzethez való tartozást határozzák meg, sokkal nehezebben megfogalmazhatók, ugyanakkor sokkal fontosabbak - emelte ki. Krónika (Kolozsvár) 2013. augusztus 7.“Fontos a külső nyomás”– Az amerikai külügyminisztérium jelezte: Washington prioritásként kezeli a magyar egyházak 1945 után Romániában elkobzott javainak visszaszolgáltatásának kérdését. Az ügyben korábban John Kerry külügyminiszterhez fordult több amerikai kongresszusi képviselő is. Hogy látja, minek tulajdonítható ez a figyelem Washington részéről? – Az Amerikai Egyesült Állomok már a kilencvenes évektől folyamatosan figyeli a romániai visszaszolgáltatási folyamatot. A Mikó-ügy csak felkavarta a kedélyeket, hiszen Amerika mindig is érzékeny volt a tulajdonjogi és az egyházi kérdésekre. Nekem személyesen hosszú ideje jó munkakapcsolatom van az amerikai diplomáciával, 2007-ben Fullbright-ösztöndíjas voltam, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és elnöke, Hámos László voltak a kapcsolattartóim, az amerikai nagykövetség ajánlásai sokat segítettek. A követségen belül a politikai tanácsadók, a különböző szakemberek mindig hívtak, sokat beszélgettünk a magyarság kérdéseiről, az egyházi ügyekről és természetesen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról is. Később a Mikó-per összekapcsolta mindezt. Úgy érzem, egyértelműen fontos számukra, hogy mi lesz a per kimenetele. Én itthon, Erdélyben mindig éreztem a magyar közösség szolidaritását, és emellé most diplomáciai kiállás is társul. Ha én itthon nem éreztem magam egyedül, mert folyamatosan mellettem állt a magyar közösség egy része, akkor mi erdélyi magyarok sem kell azt érezzük, hogy magunkra maradtunk, mert mellettünk áll a komoly demokráciák széles skálája Európától az Egyesült Államokig. Jó érzés, hogy sok oldalról kiállnak egy elv, egy ügy mellett. – Hogy látja, az amerikai kormány hatással tud lenni a romániai restitúciós folyamatra? – A húsz amerikai kongresszusi küldött levele már felkavarta Romániában az állóvizet. Akkor a miniszterelnök is reagált, és azt mondta, foglalkoznak az üggyel, komolyan veszik azt. Az egyházi bizottság az utóbbi időben többször is ülésezett, sőt döntéseket is hozott, tehát valamerre kimozdult az ügy a holtpontról. Amikor a román kormány kártalanításra vonatkozó törvénye felelősségvállalással átment a parlamenten, akkor is azt mondtam, ha mást nem is eredményez, legalább kimozdítja az ügyeinket, miután éveken át nem történt semmi, leállt a teljes egyházi visszaszolgáltatási folyamat. Aztán az elmúlt időszakban egy-két kérés terítékre került, a törvényt kezdték alkalmazni, tehát vannak reménykeltő megmozdulások, és ebben nyilvánvaló, hogy az amerikai küldöttek levele és Kerry hivatalának a válasza óriási szerepet játszott. Beszédes az is, hogy a romániai külügy azonnal reagált, elmondták a véleményüket, hogy Románia komolyan veszi a visszaszolgáltatást. Az ügy kimenetele szempontjából, sőt akár még a Mikó-perben is nagyon fontos a téma életben tartása. Fontos, hogy folyamatosan legyenek jelzések. A Mikó-perben minél többen mondjuk ki, hangosan, hogy igazunk van, a romániai rendszer annál inkább kénytelen lesz odafigyelni magára. Látok arra esélyt, hogy az amerikai, európai nyomásra a hazai rendszer javulni tud. Az amerikai álláspont mellett ott van a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság tavalyi döntése, amikor huszonötezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot, amiért nem szolgáltatta vissza a gyulafehérvári érsekségnek a Batthyáneumot. Ha minél több oldalról kap jelzést Románia, hogy ebben a kérdésben nem lehet elpunnyadni, nem szabad félrelépni, látok arra esélyt, hogy előbb-utóbb nagyvonalakban rendeződni fog a visszaszolgáltatás. – Mit gondol, a Mikó-per kimenetelének lehet-e hatása a restitúciós folyamatra? – A per indulásakor minden folyamatot leállítottak. Azt mondta akkor a román állam: több református kollégiumot nem adunk vissza. Ha Markó Attila börtönbe kerül, akkor a református kollégiumokat soha nem adják vissza az egyháznak. Ha ebben a perben nyerünk – és nyernünk kell, mert nekünk van igazunk, –, akkor a kollégiumokat mind visszakapja az egyház. Erre már különben is van precedens, hiszen Nagyenyeden pert nyert az egyház, mint ahogy Marosvásárhelyen a Bolyai Kollégium ügyében is, ezért nem látom a logikáját a buzău-i bíróság alapfokú döntésének, hogy visszaállamosította a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét. A per eddig csak hátráltatta a visszaszolgáltatást. Azt látom, hogy ideje Románia az igazságügyet próbálja felhasználni arra, hogy etnikai kérdésekben bizonyos dolgokat visszaléptessen. Sok olyan ügy van, ahol azt mondja a román kormány: nem mi döntöttünk így, hanem a független, befolyás- és politikamentes bíróság. Gyakorlatilag az történik, hogy bírósággal kapartatják ki a gesztenyét. A román kormány nem vállal felelősséget azért, hogy intézményesen leállítson egy a visszaszolgáltatási folyamatot, viszont a bíróság alkalmas arra, hogy minket megpróbáljon sarokba szorítani, elhallgattatni. – Bukarestből hogyan látszik, van-e jelenleg politikai akarat az egyházi vagyon visszaszolgáltatására? – Romániában a politikai akarat azon múlik, hogy milyen a külső és belső nyomás. Amikor Romániát az Európai Bizottság valamilyen ügyben rángatja, akkor Románia kényszerűségből lép valamit. Magától az ország az utóbbi huszonvalahány évben soha nem lépett előre. Voltak próbálkozások, de nem voltak határozott, egyértelmű, vissza nem fordítható lépései. Voltak jó törvényeink, de az alkalmazás során mindig meghátrált az ország, szükség volt külső nyomásra a demokratikus folyamatok eredményes véghezvitelében. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2014. május 31.Tőkés: Amerika nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdés rendezésénekSajnálkozását fejezte ki Tőkés László washingtoni tárgyalásai során, hogy az Egyesült Államok nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdésnek, pedig – mint hangsúlyozta – annak rendezése az autonómia a stabilitás kulcsa Kelet-Közép-Európában. A Fidesz-KNDP-listán megválasztott erdélyi Európai Parlamenti (EP)-képviselő helyi idő szerint pénteken beszélt az MTI-nek az amerikai fővárosban folytatott tárgyalásairól. Mint mondta, jelképes jelentőségű számára, hogy az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) közvetlenül az EP-választás után hívta meg Washingtonba, ahol a néhai Tom Lantos amerikai képviselővel és az amerikai Magyar Baráti Közösséggel együtt kitüntette őt. Értékelése szerint látogatása egyfelől a globális magyarság összetartozásáról, másfelől pedig az euroatlanti együttműködésről szólt. Felidézte, hogy HAC vezetői közül többen már 1989-ben felléptek az erdélyi magyarság védelmében, s ebben együttműködtek Tom Lantossal. Az összefogás sikeres példájaként említette, hogy elérték az amerikai legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megvonását Ceauşescu Romániájától. Tőkés találkozott az amerikai kongresszus Tom Lantosról elnevezett emberi jogi bizottságának két társelnökével, a demokrata James McGovern és a republikánus Frank Wolf képviselővel, valamint eszmecserét folytatott Rosa DeLauro demokrata képviselővel is, aki az erdélyi magyarok ügyét egykor felkaroló Christopher Dodd szenátor munkatársa volt. Szó esett arról, hogy az amerikai kongresszus és az EP emberi és kisebbségi jogi együttműködésének keretében ősszel a tervek szerint képviselőházi meghallgatást rendeznek. Az Amerikában megkülönböztetett figyelemmel kísért ukrajnai válsággal kapcsolatban Tőkés László elmondta, hogy miként a délszláv háborúnak, ennek is egyik kiváltó tényezője a kisebbségi viszonyok rendezetlensége. „Nagy kár, hogy az Egyesült Államok jó ideje nem szentel kellő figyelmet a kisebbségi kérdésnek, általában Kelet-Közép-Európa és a posztkommunizmus kérdéseinek” – mondta. Rámutatott, hogy Washingtonban már nem a demokrácia, hanem a stabilitás és a biztonság oldaláról közelítik meg a térséget. „Ez nagyon helyes, de a kisebbségi kérdések megoldása nélkül nemigen képzelhető el a stabilitás. Az amerikai politika a stabilitás jegyében sok kompromisszumot kötött, akkor is, amikor nem volt szükség rá” – tette hozzá. „A Kárpát-medence és a közép-kelet-európai térség biztonságának és stabilitásának kulcskérdése a kisebbségi helyzet rendezése” – jelentette ki a Kalmár Ferenc- és az Andreas Gross-féle európa-tanácsi jelentésekre hivatkozva, amelyek megállapították, hogy az autonómia konfliktusoldó és stabilizáló tényező. A kisebbségi egyházi vagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy annak 25 év alatt csak harmadát teljesítette a román állam. Ilyen ütemben haladva egy évszázadra lenne szükség a kérdések rendezésére, de a politikus hangsúlyozta, hogy az ügyben Victor Ponta kormányzása idején visszarendeződés történt. Az eszmecserék témája volt a Tőkés László Románia Csillaga érdemrendjének visszavonására irányuló törekvés is. „Nem rólam van szó, nem az én kitüntetésemről. Ha csak arról lenne szó, nem is volna szóra érdemes, elszenvedném” – mondta. „A magyarellenesség felerősödésével együtt pattant ki ez az ügy. A lényegében az egész magyarságnak, a volt romániai forradalomnak és a temesvári népfelkelésnek szóló, ellenforradalmi előjelű megfélemlítési kampány tulajdonképpen az autonómiáról szól” – fogalmazott Tőkés László. Emlékeztetett, abból gerjesztettek mesterséges botrányt, hogy tavaly Tusnádfürdőn azt kérte Orbán Viktortól: Magyarország a Dél-Tirol ügyében kialakult osztrák-olasz mintára védhatalomként vegye pártfogásába romániai magyarság önrendelkezési törekvéseit. „Az erősödő magyarellenesség viszonyai között ez a támadáskampány az autonómiának szól, mint ahogy az a március 25-én elfogadott törvénymódosítás is, amely megkönnyítené az állami kitüntetések elvételét, például annak alapján, hogy valaki alkotmányellenes kijelentéseket tesz. A kérdés csak az, hogy ki dönti el az, hogy valami alkotmányellenes-e. Romániában ha valaki csak emlegeti az autonómiát, azt már alkotmányellenesnek tartják, tartanak tőle és úgy viszonyulnak hozzá, mint a vörös posztóhoz, pedig ez volna a jövő útja” – mondta. Az erdélyi politikus tájékoztatta a kongresszusi magyar caucus társelnökeinek munkatársait. Kongresszusi tárgyalásaira elkísérte őt Hámos László, az amerikai Magyar Emberi Jogok Bizottságának elnöke és Koszorús Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke. Az utóbbi szervezet vezetőjének Tőkés átadta a neki, az Erdélyi Nemzeti Tanács által két éve odaítélt Báthory-díjat. A megbeszéléseken Tőkés László felvetette a marosvásárhelyi egyetem magyar főtagozata akadályoztatásának és az Erdélyi Magyar Néppárt-támogatók zaklatásának ügyét is. A washingtoni nagykövetség diplomatáival arról folytatott munkamegbeszélést, hogy miként képviselheti egy magyar külképviselet a leghatékonyabban a határon túli magyarok ügyét, ezen belül is az autonómia kérdését. „Mert Amerikában nem magától értetődő a külhoni magyarságnak ez a követelése” – mondta. A politikus találkozott Lee Edwardsszal, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány elnökével, akinek gratulált a testület megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Az alapítvány most azon dolgozik, hogy a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeumot hozzon létre az amerikai fővárosban. Az EP-képviselő emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egymillió dolláros támogatást biztosít ehhez, és reményét fejezte ki, hogy ehhez az ügyhöz a közeljövőben más kelet-közép-európai volt kommunista országok is csatlakoznak majd. MTI. Székelyhon.ro 2014. december 8.Mikó-ügy – Tiltakozó dokumentumot juttatott el a Fehér Háznak az amerikai Magyar Emberi Jogok AlapítványTiltakozó dokumentumot juttatott el a Fehér Háznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítása miatt a New York-i központú Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF). A dokumentumot, amelyet a hétvégén ismertettek meg az MTI-vel, Hámos László, a HHRF elnöke pénteken mutatta be és adta át, amikor a Fehér Ház illetékesei fogadták az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) vezetőségét. Az irat arról tájékoztatta az amerikai kormányt, hogy a ploiesti fellebbviteli bíróság helybenhagyta Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim hároméves felfüggesztett börtönbüntetését, amelyet azért szabtak ki rájuk, mert az egyházi vagyon restitúciójáért felelős különleges bizottság tagjaiként az ingatlant visszajuttatták „jogos tulajdonosának", a magyar református egyháznak. Az egyházra pedig súlyos bírságot szabtak ki a kollégium „törvénytelen" használata miatt. A dokumentum megemlítette, hogy a román parlament korrupciós vádak alapján december 3-án megvonta Markó Attila képviselői mentelmi jogát, miközben meghagyta román kollégája, az ugyanabban az ügyben érintett Catalin Teodorescu immunitását. Idézte Kató Béla református püspököt, aki szerint Romániát nem a jogállamiság alapján kormányozzák, és hogy az ítéletet az Európai Emberi Jogok Bírósága elé fogják vinni. A HHRF az európai bíróság eljárásának hosszadalmasságára hivatkozva sürgette, hogy a román kormány haladéktalanul, rendelettel állítsa vissza a magyar református egyháznak a kollégium feletti tulajdonjogát, és minden vád alól mentse fel Markót, Marosánt és Climet. Az alapítvány dokumentumában hangsúlyozza: a román kormánynak biztosítania kell, hogy a magyar történelmi egyházak eddig visszaszolgáltatott jogos tulajdonát ne államosítsák vissza, és minden akadályt el kell hárítania – szükség esetén törvénymódosítással is -, az összes, vagyis 5168 kisajátításban maradt romániai egyházi ingatlan tulajdon- és használati jogának helyreállítása érdekében. A HHRF rámutat: az igazi bűncselekmény az, hogy Romániában az elmúlt 25 év alatt a kommunista rezsim által elkobzott egyházi tulajdonnak kevesebb mint az egyharmadát szolgáltatták vissza. A dokumentum szerint az a tény, hogy a négy történelmi magyar egyház a 2140 ingatlanából csak 1204-et kapott vissza, visszafordíthatatlan károkat okozott Románia legnagyobb, 1,4 milliós magyar kisebbségének, mert ezek az egyházak egy nemzedéken keresztül képtelenek voltak teljes körűen kifejteni tevékenységüket, és szolgálni közösségüket, ahogyan azt évszázadokon át tették. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány emlékeztetett arra, hogy az amerikai képviselőház Tom Lantos és Tom Tancredo kezdeményezésére még 2005-ben egyhangúlag elfogadta a 191-es számú határozatot, amelyben sürgette, hogy Románia gyorsítsa fel a zsidó közösség, a magyar történelmi egyházak és a görögkeleti egyház tulajdonának visszaszolgáltatását. A román hatóságok a mai napig figyelmen kívül hagyják ezt a határozatot. A teljes dokumentum a HHRF angol nyelvű honlapján olvasható. 2013. június 13-án 21 amerikai képviselő levélben kérte mások között John Kerry külügyminisztert, hogy gyakoroljon „erőteljes" nyomást a román kormányra annak érdekében, hogy az vessen véget „az igazságszolgáltatás megcsúfolásának", és maradéktalanul szolgáltassa vissza az elkobzott egyházi vagyont. A képviselők azt is szükségesnek tartották, hogy Kerry tiltakozzon az egyházi tulajdon restitúciójáról meghozott új román törvény ellen is, amely még a 2002-es azonos tárgyú, „hibás" törvényhez képest is visszalépést jelentett, és hogy kísérje figyelemmel a Székely Mikó Református Kollégium sorsát. A külügyminisztérium a július 9-i válaszában hangsúlyozta, hogy a romániai tulajdon-visszaszolgáltatás „kulcsprioritás" az amerikai kormány számára, és ezt az ügyet már rég felvetette Romániának. Az amerikai nagykövetség képviselői találkoztak Markó Attilával, és 2013. június 27-én hivatalos megfigyelőként részt vettek a Román Legfelsőbb Bíróság általi meghallgatáson. A diplomáciai tárca levelében az ígérte, hogy szószólója lesz egy „józan, a jogállamiságon alapuló" bírósági ítélet meghozatalának. Noha az amerikai külügyminisztérium szerint a román kormány azt hangsúlyozta, hogy nyitott az indítványaira a restitúciós törvény kiigazítása ügyében, Romániában nemcsak, hogy nem igazították ki a 2013. április 17-én elfogadott, 165-ös számú „retrográd" törvényt, de „az állítólagos bírói függetlenség mögé bújva" továbbra is üldözték a magyar református egyházat és a különleges bizottság tagjait. 2014. május 22-én a nyolc képviselő újabb levelet küldött Kerry külügyminiszternek, arra kérve őt, hogy az amerikai diplomáciai tárca továbbra is kövesse figyelemmel a Székely Mikó Református Kollégium tulajdonjogával kapcsolatban, valamint a Markó, a Marosán és a Clim ellen indított eljárást. MTI Erdély.ma 2015. március 9.Markó Attila: „Nem bujkálok semmi és senki elől”Budapesti tartózkodása óta először számol be részletesen Markó Attila képviselő az úgynevezett Bica-ügyben történő meghurcoltatásáról az Erdélyi Riport hetilap internetes oldalán hétfőn megjelent interjúban, amelyben leszögezi: nem bujkál semmi és senki elől. A politikus beszámol a letartóztatását jóváhagyó december 3-i parlamenti döntés regénybe illő előzményeiről: az ügyészségre történő berendeléséről, éjféli kihallgatásáról, a dossziét övező titkolózásokról. Markó vall azoknak a napoknak a hangulatáról is: arról, hogyan váltakozott benne az igazság kiderülésének reménye a román igazságszolgáltatás abúzusai okozta csalódottsággal. Az alábbiakban részletet közlünk az interjúból, amely teljes egészében itt olvasható: Ha a gyanúsított a beidézésekor nem jelenik meg az ügyészégen, rendszerint elfogató parancsot adnak ki a gyanúsított ellen. Nem merült fel önben, hogy „menekülése” sokan éppen a bűnössége bizonyítékának tekintik majd? Nyilván, hogy felmerült. Minden nap felmerül ez. De menekülés-e az, ha valaki saját ártatlanságának teljes bizonyosságával saját jogainak megvédését ily módon látja legeredményesebbnek? Menekülés-e az, ha védekezésem szabadsága érdekében meghoztam egy – általam sokkal rövidebbnek vélt időszakra – egy döntést? Nagyon kérek mindenkit: tegye mérlegre a dolgokat. Egyik serpenyőben a vázolt igazságtalanságok, visszaélések, emberi jogsérelmek, jogállami kisiklások – másikban az én átmeneti döntésem. Mi a tragikusabb? Melyik az elítélendő? Mi ellen kell fellépni? Mi a kivezető út? Vajon az, hogy hagyjuk ezt az állapotot továbbra is, és alávetjük magunkat minden jogtalanságnak? Vagy nem véletlenül inkább az, hogy visszaálljon a jogállami rend az országban, akár azon az áron is, hogy egy ilyen döntés által önként véget vetek a karrieremnek? Ha bűnös lennék, akkor nem lenne okom szembeszállni. De én ártatlan vagyok, és ezt ráadásul az ügyészek is tudják. Én inkább levetem magamról a politikusi kabátot és civilként veszem nyakamba ezt a háborút, mintsem fennmaradjon bármelyik ártatlan emberrel szemben is a visszaélés, jogtiprás lehetősége és esélye. Számított-e akkor arra, hogy – bár kérte a letartóztatását – az ügyészség mégsem fogja keresni? Nem. Abban a lelkiállapotban arra gondoltam, hogy egy ilyen parancsuralmi rendszer, mely egyre jobban hasonlít a Securitate egykori világára, akár le is lövet egy csendes utcában. Amikor viszont megláttam a Bica-vádiratot és azt, hogy kivettek abból a dossziéból, már rájöttem: ők is tudják, hogy elszúrtak valamit, de az ő szótárukban nem létezik a visszakozás szó, nem is beszélve arról a szóról, hogy „bocsánat”. Mivel azonban vélhetően az ügyészeket nagyon kínos helyzetbe hozta az a tény, hogy bebizonyosodott az igazam, ezért nem tehették már meg, hogy egy kalap alá vegyenek a többiekkel. Így jutottunk el oda, hogy az első beadványunk nyomán, amelyben bizonyítékokkal (beleértve saját bizonyítékaikat is!) alátámasztva kértük a vádak azonnali ejtését, az ügyészség a Bica-ügy vádiratában meghozta azt a természetes döntést, hogy abból a dossziéból kivesznek. Hadd hangsúlyozzam azonban itt is az ügyészség aljasságát, hisz a dossziéról való leválasztást az ügyészek még véletlenül sem azzal indokolták, hogy a távollétem bizonyításával felmerült az alapos gyanú teljes hiánya, hanem azzal, hogy mivel nem tudtak idézni, ezért nem akarják, hogy megfosszanak a védelemhez való jogtól. Hú, ez aztán igazi figyelmesség, kegyesség, gesztus! Ez az érvelés amúgy azért sem helyes, mert bárkit lehet ügyvédjén keresztül törvényesen idézni. A leválasztott dossziénak új száma és új tartalma van, ezáltal a parlamenti döntés érvényét vesztette. Jelen pillanatban tehát ellenem sem elfogató parancs, sem letartóztatást jóváhagyó parlamenti döntés nincs. Van viszont egy zsarolási eszközként használható üres dosszié. – Mit tartalmaz ez az új dosszié? Ebben mivel gyanúsítják? Egyszerűen átemelték a Bica-dossziéban lévő, eredeti vádat az új dossziémba: hivatali visszaélés. Természetesen semmilyen cselekmény vagy mulasztás nincs a vád mögött, egyszerűen egy puszta vád van. Ráadásul, hadd tegyem hozzá, hogy amikor mi a médiában már kezdtük mondogatni, hogy ott sem voltam az ülésen, akkor az ügyészség is felfigyelt valamire, hisz december 3-án (a parlamenti szavazás napján) információkat kért a kormánytól arról, hogy 2011-ben milyen bizottsági üléspénzt vettem fel. Azt tervezték, hogy ezt nem lehet csak így megúszni, és arra számítottak, hogy én ugyan nem voltam ott, ezt már nem tudják erőltetni, de csak gazember vagyok, mert felvettem abban a hónapban a bizottsági üléspénzt (ami havonta, az ülések számától függetlenül a fizetés 1%-a, azaz akkor 41 lej volt). Ám mivel a kormány félreérthető választ küldött, az ügyészek elmulasztották megvizsgálni, hogy én nem a kártérítési, hanem az egyházi bizottság március havi ülésére kaptam üléspénzt, mely 24-én volt, és dokumentumok bizonyítják, hogy ott is voltam. Minden oldalról tisztázódott azóta ez az ügy. A vád azonban ott van, változatlanul. Ártatlansága bizonyítékainak birtokában kérte a vádak ejtését. Van valami fejlemény eben az ügyben? Decemberben, rögtön az iratokhoz való hozzáférés után kértük először, hogy ejtsenek minden vádat. Olyan erős undort és dühöt éreztem, hogy abban a pillanatban azt akartam, hogy bepereljek mindenkit, aki a bizonyítékok ellenére is kérte a letartóztatásom: DNA-ügyészeket, legfőbb ügyészt, igazságügyminisztert, a teljes parlamentet. Aztán rájöttem, hogy hiába jelentem fel azokat, akiken maga a döntés is múlik... Ráadásul a leválasztott dosszié tartalma is érdekes, hisz a leválasztás után néhány nappal ügyvédeim átlapozták, és kiderült, hogy – mint említettem – szinte üres. Azaz benne van a Bica-ügyből átemelt vád, de nincs cselekményi leírás, benne vannak a mi beadványaink és az arra adott válaszok, és a Bica-ügyben elrendelt vagyonzárlat. Kérdeztük, hogy cselekmény hiányában mi van a vagyonzárlattal? Az volt a válasz, hogy soha nem foganatosították, miközben december 2-án már a telekkönyvbe bejegyezték a lefoglalást. Januárban ismét kértük, most már nyomatékosabban a vádak ejtését, erre megkaptuk a dosszié másolatát, amelyből egyszerűen eltűnt a vagyont zároló rendelet. És ekkor újra azt a választ kaptuk, hogy még vizsgálódnak. A komplex Bica-ügyet néhány hét alatt összerakták, meglett a vádirat és elindult a bíróság útján, ezzel szemben az én üres dossziémban, amelyben egy cselekmény nélküli vád van, és ott van az összes ártatlanságot bizonyító dokumentum, három hónapja „vizsgálódnak”. Ezt hogyan lehetne jellemezni? Nemsokára egyébként ismét kérni fogom, hogy zárják le ezt az ügyet, hátha időközben „kivizsgálódtak”, de megfeledkeztek róla... Mi történne, ha mondjuk holnap visszatérne Romániába? Az üres 700-as dosszié, mint mondtam, azért létezik, hogy az ügyészek jelezzék: „nem úszod meg ezt ilyen könnyen, a markunkban vagy, valamivel úgyis elkapunk”. Hát jelzem ismét: a restitúciós és kárpótlási folyamat számomra egy szakmai cél volt és maradt, nem követtem el semmilyen bűncselekményt, nem kértem és nem kaptam soha semmit, és mindig csak arra figyeltem, hogy a kárpótoltak listájáról ne felejtsék le „véletlenül” a magyar embereket. A Bica-ügy kapcsán meg mélységesen elítélem mindazokat, akik a kommunista rendszer által meghurcoltak jogos kárpótlását magáncélokra használták. Ezért én ebből a megközelítésből nem értem, hogy miért akarnak „a markukban tartani”. Nagyon nehéz megérteniük, de kénytelenek lesznek: van olyan bizottsági tag is, aki nem saját meggazdagodása céljából vállalta ezt a munkát. Az üres dosszié léte azonban az ő felsőbbrendű erejük és törvények felettiségének bizonyítéka, egy kitűnő eszköz arra, hogy ha „megharagítom őket”, akkor bármikor bármilyen intézkedést foganatosítsanak, pusztán azért, mert nem hajlandók elfogadni, hogy tévedtek, és ezt minden eszközzel és teljes hangerővel el is mondom. És mivel én már a Mikó-üggyel, de ezzel is végérvényesen meggyőződtem, hogy Románia nem jogállam, legalábbis igen éles kisiklásai vannak, és semmi esélyem az igazam normális úton történő érvényesítésére, ezért nem vagyok hajlandó egeret játszani. Ezért egyértelmű, hogy ez a kérdés nem is létezne, ha az ügyészség tudomásul vette volna bizonyítékokat, első beadványunkra ejtette volna a vádat, és természetes módon, de nélkülem folytatta volna a Bica-ügyet. Jó ideje nem vesz rész a parlamenti munkában. Nem tart attól a vádtól, hogy Markó Attila „cserbenhagyta a háromszéki választóit”? Sajnos az ilyen típusú kommentárok mindig is létezni fognak, és nem is tudom elkerülni. Az embereknek joguk van megítélni a magatartásom. Ezek csak azt jelzik, hogy az így gondolkodók másképp látják azt a bizonyos mérleget, amit már többször említettem. Számukra az a fő kérdés, hogy én mit teszek, nem pedig az, hogy mi ennek az oka, mi a tényleges és súlyos probléma, és milyen módon kellene ezt a hullámot megállítani. Hangsúlyoznom kell, hogy a parlamenti tevékenység nem szorítkozik a teremben való jelenlétre. Törvénykezdeményezési jogom, kérdésfeltevési jogom, módosító javaslatok letételének joga változatlanul létezik és élek is ezekkel. Ugyanakkor minden színtéren próbálom a Mikó-ügyet előbbre vinni, például épp ezért találkoztam nemrég Hámos Lászlóval, az Amerikai Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) elnökével. Ugyanez a helyzet a sepsiszentgyörgyiekhez fűződő viszonyommal is. A képviselői iroda tevékenysége nem állt le, az általunk elindított Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat kinőtte magát és elismerésre tett szert, jelentések és hírlevelek készülnek. Ez nem személyes sikerem, de egy olyan csapaté, amely velem együtt indította el ezt. Ami engem illet, változatlanul azon vagyok, hogy a magam módján minél közelebb maradjak a sepsiszentgyörgyiekhez. Minden nap azzal ébredek, hogy hátha ez az utolsó igazságtalan nap az életemben, és helyreáll a rend, visszatér minden a normális kerékvágásba. Remélem, hogy nem kell újra elmondanom, hogy ez már nem pusztán jogi kérdés, hanem legalább annyira egy emberi erőpróba is. maszol/erdelyiriport.ro 2015. június 15.ROMÁNIAI EGYHÁZI INGATLANOK: 90 NAPON BELÜL VÁLASZT VÁR A WASHINGTONI KONGRESSZUS A ROMÁN KORMÁNY ÉS A STATE DEPARTMENT ÁLTAL TETT LÉPÉSEKRŐLPrecedens értékű döntést hozott az amerikai Kongresszus költségvetési bizottsága a romániai egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében. 2015. június 11-én, csütörtökön – az RMDSZ-küldöttség washingtoni látogatása után egy héttel – elfogadta azt a módosító indítványt, amely beiktatja a külügyminisztériumi költségvetési törvényébe a romániai egyházi ingatlanok restitúciójának ügyét. Az amerikai törvényhozás magyar frakcióközi csoportjának (Hungarian-American Caucus) két társelnöke – Marcy Kaptur és Andy Harris – által megfogalmazott javaslat felszólítja Románia kormányát és az amerikai külügyminisztériumot, hogy 90 napon belül készítsen jelentést azokról az intézkedésekről, amelyeket az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében tett. A módosító indítványt egyhangúlag elfogadta a kongresszus költségvetési bizottsága. Marcy Kaptur, a kongresszus magyar frakcióközi csoportjának társelnöke a bizottság ülésén személyesen mutatta be a javaslatot. „Andy Harris képviselővel, a magyar frakcióközi csoport társelnökével közösen fogalmaztuk meg aggodalmunkat azzal kapcsolatban, ahogy a román kormány az egyházi restitúció kérdését kezeli. A mi felelősségünk, hogy ebben a kérdésben az emberi jogok és az egyházakat megillető jogok oldalára álljunk, különösképpen olyan országok esetében, amelyek a mai napig nem tudták rendezni a sötét kommunista örökségüket”. Andy Harris republikánus képviselő kollégája mondottait a HHRF megkeresésére azzal egészítette ki, hogy „a külügyminisztériumnak mindent meg kell tennie az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében”. A kongresszusi bizottság döntését megelőzően a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) meghívására június 2-5. között Washingtonba látogatott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kelemen Hunor szövetségi elnök által vezetett delegációja. A küldöttség amerikai kongresszusi képviselőket, magas rangú külügyminisztériumi tisztviselőket, emberi jogi és vallásügyi szakértőket valamint a helyi amerikai magyar közösség vezetőit tájékoztatta a másfél milliós erdélyi magyar közösséget ért jogsértésekről. „Az Amerikai Egyesült Államok és Románia stratégiai partnerségének nemcsak biztonságpolitikai vonatkozásai vannak, hanem ki kell terjednie a kisebbségi és emberi jogok, a tulajdonjog és jogállami értékek tiszteletben tartására, a demokratikus intézményrendszer megerősítésére is. Ezért úgy gondoljuk, hogy az USA-nak továbbra is kiemelt figyelemmel kell követnie, mi történik Romániában. Belpolitikai intézkedések egész sora bizonyítja azt, hogy az országban a demokrácia 25 év után sem áll biztos alapokon. Az RMDSZ értékelése szerint a Mikó-ügyben született ítélet, a közösségi szimbólumok használatának büntetése, az etnikai követelések közbiztonsági veszélyforrásként való értelmezése nem véletlen. Az állam intézményeire nem nehezedik már nyugati nyomás, nem kell tartaniuk esetleges szankcióktól, így megengedik maguknak, hogy ne tartsák mindig tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság követelményeit” – hangsúlyozta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a washingtoni tájékoztató látogatáson. „A HHRF négy évtizedes munkája során a Kongresszus első alkalommal sorol magyar közösségi ügyet saját közvetlen érdekei közé, teszi a külügyminisztérium költségvetésének részévé. Döntő tényező, hogy Andy Harris jobboldali republikánus képviselő felkarolta Marcy Kaptur baloldali demokrata képviselő kezdeményezését: a romániai egyházi ingatlanok helyzetének a költségvetési bizottság napirendjére való felterjesztését” – értékelte a pozitív fejleményt Hámos László, a HHRF elnöke. Hozzátette: az új lehetőség egyben felelősséget, összefogást és közös cselekvést jelent: a külügyminisztérium 90 napon elkészülő jelentésének pontos, átfogó képet kell nyújtania az erdélyi történelmi egyházak vissza nem szolgáltatott ingatlanjairól. „A HHRF, akár az elmúlt 39 évben, továbbra is minden eszközét latba vetve, hatékonyan fogja közvetíteni a romániai magyarság jogos igényeit” – fogalmazott a Magyar Emberi Jogok Alapítvány elnöke. Mint ismeretes,10 éve, 2005-ben a washingtoni Kongresszus egyhangúlag elfogadott határozatban (H.Res. 191) sürgette a román hatóságokat, hogy mihamarabb véglegesítsék az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. A Mikó-ügy kirobbanása óta pedig kongresszusi képviselők tucatjai kérték John Kerry külügyminisztertől, hogy lépjen föl az igazságtalanul meghurcoltak érdekében. Válaszában az amerikai diplomácia „kulcsfontosságúnak” nevezte a restitúció kérdését és jelezte, hogy a külügyminisztérium „figyelemmel követi a fejleményeket”. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF) 39 éve dolgozik a Kárpát-medencében kisebbségben élő 2,5 milliós magyarság helyzetének javításán, érdekei nemzetközi érvényesítésén. https://kms.mtva.hu/hir 2015. december 10.Román forradalom magyar irányítással?Mérsékelt érdeklődés közepette mutatta be tegnap délután a sepsiszentgyörgyi Tortoma Könyvesházban Szőczi Árpád újságíró (felvételünkön) a Temesvár – A romániai forradalom kitörésének valódi története című könyvét. Az önmagát „német anyanyelvű, de magyar szívű”-nek tartó Szőczi az 1989-es romániai rendszerváltoztatás általa kiderített háttértörténetének felvezetőjét az ő és Hámos László szervezte 1985-ös ottawai Románia-ellenes tüntetéssel kezdte, szólt erőfeszítéséről, hogy az amerikai közvéleményt tájékoztassa a kommunista Romániában történtekről, és ismertette az 1988-ban a két kanadai újságíró által Tőkés Lászlóval készített filminterjú megszervezését is. A magyarországi történelmi levéltárban keresgélve talált egy dokumentumot, mely szerint a magyar titkosszolgálat embere szolgáltatta azt az adatot, hogy Ceauşescu utasítására hét rakétát Szászfenesen Paksra irányítottak. Ekkor kereste a lehetőséget, hogy beszélhessen Németh Miklós volt magyar kormányfővel – aki azonnal rá is állt, és teljes nyitottsággal tájékoztatta Szőczit a nagypolitika titkairól. Többek közt arról, hogy a magyar titkosszolgálat olyan hálózatot épített ki Romániában, mellyel lehallgatták a Securitatét, és ők szolgálták az adatokat a román hadseregnek a szeku működéséről, 1989 decemberében még azt is, hol rejtőzködnek a szekus mesterlövészek, hogyan mozognak a politikai rendőrség csapatai; hogy Tőkés László védelmével külön magyar titkosszolgálati csapat foglalkozott, közülük jó néhány lehet a temesvári névtelen halottak között is. Szőczi úgy véli, így már logikus mindaz, ami és ahogyan történt az 1989-es romániai rendszerváltoztatáskor. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. július 11.Hámos László: fordulat állhat be a restitúció ügyébenMint arról a Maszol is beszámolt, az első ízben megszervezett ReConnect Transylvania program keretében a napokbanErdélyben járt egy nagy csapat amerikai fiatal. Az öt éve zajló ReConnect Hungary programnak és idei erdélyi leágazásának célja megerősíteni a másod-, harmad- és negyedgenerációs amerikai magyar fiatalok magyarságtudatát. A fiatalokat elkísérte Hámos László, a programot megvalósító Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation - HHRF) elnöke is. Őt faggattuk az alapítvány megalakulásáról, annak céljairól. Milyen céllal jött létre az alapítvány? Immár negyven éve annak, hogy alapítványunkat létrehoztuk, 1976-ban. Olyan célból, hogy a Ceausescu-diktatúra növekvő nyomásával szemben ellenállást alakítsunk ki, mert akkoriban Ceausescuról dícshimnuszokat zengtek: az amerikai sajtó és a kormányzati körök is el voltak ájulva attól, hogy milyen különutas, nagyszerű szövetségesünk van Európa keleti térfelén. Amikor elkezdtek érkezni a hírek arról, hogy milyen - nem csak a magyarokat érintő - jogtipró intézkedéseket hoz ez a diktátor, és akkor tömegtüntetések, fizetett újsághirdetések útján ismertettük a valós helyzetet és azt, hogy az Egyesült Államok kormánya – mint amerikait, engem ez mélyen sértett – támogatja ezt a diktatúrát. Amerikai magyarként engem az is sértett még, hogy az erdélyi magyar közösség ellen is intézkedéseket hozott. Ugyanakkor rendkívül felháborított, hogy kormányunk – a kommunista országok közül egyedüliként - a legnagyobb vámkedvezményt nyújtotta Romániának. Ez ellen én 25 egyéni tanúvallomást tettem a kongresszus különböző bizottságai előtt évről évre, dokumentálva. Ez volt akkoriban a HHRF munkájának egyik fő vetülete. A másik az volt, hogy a Helsinki folyamatban, 11 különböző helsinki utókonferencián ismertettük és lobbiztunk amellett, hogy vegyék górcső alá a román állam jogtipró intézkedéseit és tegyenek valamit ellene. Végül 1987-ben az amerikai kormányzat felfüggesztette a Romániának nyújtott vámkedvezményt és így szélesebb nyilvánosságot is kapott a színfalak mögött végzett munkánk. A HHRF amerikai magyarok tömegeit tudta maga mögé állítani, akik egyénileg megkeresték megválasztott képviselőiket és meggyőzték őket, hogy az erdélyi magyarok ügyével foglalkozzanak. Így, lassan-lassan összegyűlt az a kritikus tömeg, amely elhatározta, hogy Ceasusecut ejteni kell. Tiltakoztak a falurombolás ellen is. Hogyan? Számos ilyen akciónk volt, hosszú lenne most felsorolni, de van már egy kötet, amely bemutatja ezt részleteiben. Akkor, 1988-ban 27 világvárosban rendeztünk ugyanazon a napon tömegtüntetéseket és tiltakozásokat a falurombolások ellen. Ez volt az egyik akció, amely nagyon nagy figyelmet kapott az Egyesült Államokban és világszerte is. Egy másik fontos momentum volt, hogy megjelent a Romániából disszidált Ion Mihai Pacepa titkosszolgálati tiszt könyve. Ebben nagyon részletesen leírta mindazokat, amiket mi addig is állítottunk és igazolta állításainkat az amerikai üzleti és külügyi érdekekkel szemben. Nagyon kemény küzdelem volt azokban az években. Aztán jött Romániában a forradalom. Mi történt azután? 1989 után sikerült végre a panaszpolitika mellé pozitív irányú törekvéseket is tenni. Ilyen például a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatása, amely részére az évek során több mint negyedmillió dollár értékű adományt – pénzt és felszereléseket – gyűjtöttünk. Továbbra is foglalkozunk azzal, hogy Romániában van 2140 olyan egyházi ingatlan – iskolák, árvaházak, kórházak, stb. – amik mind-mind a civil társadalom alappillérei voltak Erdély-szerte, amiket a kommunizmus alatt egy tollvonással elkoboztak és a mai napig is csak töredékét juttatták vissza az illetékes tulajdonosokhoz. Ezzel kapcsolatban több mint egy évtizede folytatunk egy kemény küzdelmet, amelyet Lantos Tamás, most már elhunyt amerikai képviselő kezdeményezett, aki annak idején a kongresszus külügyi bizottságának volt az elnöke. Egy határozatot szavazott meg a Kongresszus, hogy ezeknek az ingatlanoknak a visszaszolgáltatását gyorsított ütemben kell végrehajtani. De nemhogy gyorsítottak volna az ütemen, hanem pont fordítva, lelassult a folyamat. Az elmúlt hetekben Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének sikerült Washingtonban a visszaesésekről tájékoztatni a kongresszust. Előtte az RMDSZ vezetősége, Kelemen Hunorral az élen, a kongresszusban és a külminisztériumban ismertette a fogyatékosságokat. És itt egy nagyon érdekes fordulat állt be: az amerikai kongresszus költségvetési bizottságának két vezető személyisége, a jobboldali Andy Harris (a Kongresszus egyetlen magyar származású tagja – szerk. megj.) és a nagyon baloldali Marcy Kaptur közösen adtott le egy olyan határozatot, – amit elfogadott az egész kongresszus, – hogy a külügyminisztérium költségvetéséhez kötik azt, hogy Romániában milyen mértékben zajlik, vagy nem, ezeknek a tulajdonoknak a visszaszolgáltatása. Ez a fejlemény meglepte a külügyminisztériumot is, hiszem most már saját érdeke, hogy tegyen is valamit a tényleges restitúcióért. Ennek nyomán, nem arrogánsan, nem erőszakos módon, hanem tájékoztatóan mutatta be Kató Béla a mai állapotokat. Nagyon remélem, nem kell újabb negyven évet várnunk, hogy ez be is következzen. Gyakorlatilag ez mit jelent? A teljes körű visszaszolgáltatását azoknak az ingatlanoknak, amelyek – sok helyen persze, már romos állapotban vannak – lehetővé tennék, hogy a történelmi magyar egyházak elláthassák hivatásukat. A Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium és a Gyulafehérvári Batthyaneum kulcspéldái annak, hogy a román állam továbbra se akarja visszaadni az épületeket jogos tulajdonosoknak. A román állam mindenféle kitérő manőverekkel arra törekszik, hogy megakadályozza a visszaszolgáltatást. Washingtonban is jól ismert Markó Attila meghurcolása, akit börtönre ítéltek jogellenes módon, pont őt, aki a törvény betűjét tiszteletben tartotta és közreműködött az elkobzott Sepsiszentgyörgyi ingatlan visszaszolgáltatásához. Mi azért dolgozunk, hogy ezek a visszásságok megszűnjenek. A magántulajdonhoz való jog Amerikában szent és sérthetetlen, ezt a washingtoni döntéshozók feltételek nélkül támogatják. Megpróbálnak tehát nyomást gyakorolni Romániára? A washingtoni Külügyminisztérium az itteni nagykövetség útján személyes kapcsolatban áll a román miniszterelnökkel és olyan tárgyalás zajlik közöttük, amire én nem vagyok hivatott, hogy elmondjam, pontosan milyen. Ebben igenis kell előrehaladás, amennyiben az Egyesült Államok barátságát és stratégiai partnerségét továbbra is igényli Románia. Ha nem történnek meg a külügyminisztrium részéről ezek a lépések, akkor ott van a kongresszus, amely szorítja a külügyet. A kongresszus megválasztott képviselői, akkor is, ha halvány kötődésük sincs a konkrét témához, viszont szavazópolgáraik kérik tőlük, fel fognak lépni. A HHRF 40 éve ebből az alapfelvetésből kiindulva végzi munkáját. maszol.ro 2016. július 15.Washington támogatását kérik (Egyházi javak visszaszolgáltatása)A romániai államosított egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának újraindításához kért támogatást amerikai kongresszusi küldöttektől Washingtonban az RMDSZ küldöttsége. A kongresszus több befolyásos tagja a visszaszolgáltatási ügyek megoldása melletti elkötelezettségéről biztosította a szövetség küldöttségét. Korodi Attila parlamenti képviselő és Vincze Lóránt külügyi titkár, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) szervezésében kongresszusi küldöttek irodáit tájékoztatta az immár több éve megrekedt romániai egyházi és közösségi ingatlan-visszaszolgáltatási folyamat fejleményeiről. Beszámolójukban rámutattak: a visszaszolgáltatási folyamat teljesen leállt, az illetékes bizottság rendre a magyar történelmi egyházak ellen hoz döntéseket, a református egyháztól ismét elvették a már visszaszolgáltatott Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot, a restitúciós bizottság tagjait börtönre ítélték, és egy másik szimbolikus jelentőségű ingatlan, a római katolikus egyháztól elvett Gyulafehérvári Batthyaneum visszaszolgáltatását is elutasították. Vincze Lóránt szerint a román állam igyekszik minimalizálni az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében tapasztalható lemAradást, miközben ideálisnak mutatja be a kisebbségek romániai helyzetét. „Arra kérjük amerikai partnereinket, hogy a stratégiai, geopolitikai és katonai partnerségen túl kérjék számon Románián kötelezettségeinek betartását, és kövessék szoros figyelemmel a kisebbségi helyzet alakulását. Az amerikai kongresszus tavaly a költségvetési törvényben is kérte a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás felgyorsítását, az abban foglaltaknak most a washingtoni külügyminisztériumnak kell érvényt szereznie a kétoldalú viszony keretében” – fogalmazott a FUEN elnöke. Korodi Attila szerint a romániai magyarok úgy érzik, hogy országuk EU-csatlakozása óta lankad Nyugat-Európa és az Egyesült Államok figyelme az emberi és a kisebbségi jogi kérdések iránt, holott számos megoldatlan kérdés mAradt terítéken. Hámos László, a HHRF elnökének értékelése szerint az amerikai kongresszus több tagja rendkívül elkötelezett a visszaszolgáltatási ügyek megoldása mellett, különösen a befolyásos Andy Harris republikánus és Marcy Kaptur demokrata képviselő, akik támogatást és a kongresszus kezében lévő eszközök alkalmazását ígérték a romániai ingatlan-visszajuttatás megoldása érdekében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
